Gyakran hívnak bennünket esküvőkre is – beszélgetés Losonci Bélával, a Cronos ügyvezető igazgatójával

A társkereső biznisz szele a kilencvenes években csapta meg Losonci Bélát, a Cronos társkereső ügyvezető igazgatóját, akivel a kultikus társkeresőoldal majd’ negyedszázados történetéről, sikerekről és buktatókról és persze esküvőkről is szót ejtettünk.

Online vagy hagyományos társkeresés?

Is-is.

Mi lenne az a három mondat, amivel a Cronos profiljában bemutatkozna?

Háromgyermekes családapa vagyok. A vállalkozásunkat, ami a fő és egyben egyetlen jövedelemforrásunk, 24 éve működtetjük. Úgy érzem, sikerült egy olyan remek dolgot alkotnunk, ami egyedülálló ezen a piacon.

Ki az, aki most maximális pontot érdemelne Öntől a Cronoson?

A vezetőfejlesztőnk.

Vannak olyan versenytárs oldalak, amelyek inspirálóak a Cronos számára?

Természetesen figyelemmel kísérjük a magyar és külföldi versenytársainkat is, hogy képben legyünk az árakkal és azokkal a plusz funkciókkal, amelyek számunkra is újdonságok, és amelyekkel növelhetjük a Cronoson is a konverziós értéket.

Gondolom, a munkatársai aktívan jelen vannak ezeken az oldalakon…

Természetesen! (nevet) Muszáj jelen lennünk, másképp nem megy. És gondolom, hogy ők is ugyanezt csinálják.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a kezdetekhez! 1998-ban indult el az útjára a Cronos Társkereső szolgáltatás. Hogy találtak egymásra a társkereső biznisszel?

1998 előtt hálózatépítéssel foglalkoztam, egy 500 fős csapat tartozott alám, de egy – a felsővezetéssel történt – konfliktust követően egyik pillanatról a másikra magam mögött hagytam a több évnyi munkát, kikapcsoltam a telefonom és elutaztam. Aztán 2-3 hónap múlva elkezdtem törni a fejem, hogy miből fogunk élni holnaptól. Keresgéltem a lehetőségeket, és a társkeresésnél landoltam. S hogy miért?

Alapvetően az motivált, hogy úgy éreztem, ennek a területnek a piaci szereplői nem tudják megfelelően kielégíteni a hozzájuk beregisztráló ügyfelek igényeit.

Gondolom, 1998-ban a társkereső klub még a hagyományos irodai szolgáltatást jelentette…

Igen. Akkor még nem is értettük pontosan, mire jó az online jelenlét és az internet. Érdekesség – bár csak később tudtam meg –, hogy velünk egy időben indult el egy versenytársunk is online, mi pedig ugyanekkor rajtoltunk el az irodai, offline szolgáltatással. Egy olyan irodában gondolkodtunk, ami prémium szolgáltatást tud nyújtani az ügyfeleinek, szemben az akkori konkurenciával, ahol a kliensek rengeteget panaszkodtak amiatt, hogy nem kaptak megfelelő minőségű és mennyiségű ajánlást. Sajnos az első másfél évben nekünk is szembesülnünk kellett azzal, hogy egyetlen irodával, alacsony adatbázissal, ha megfeszültünk se tudjuk elégedettséggel kiszolgálni a hozzánk fordulókat. Így újabb és újabb irodákat nyitottunk (összesen 42-t), ami megnövelte az ügyfelek számát, és a minőségi kiszolgálás feltételeit is megteremtette.

Milyen kihívásokkal kellett szembenézniük az induláskor?

Amikor megkötöttem a szerződést az első ügyfelünkkel, hamar realizálódott, hogy hiába is szeretnék, nem fogok tudni pénzt kérni tőle. Hiszen kit ajánlhattam volna neki? Ő volt az első.

De persze ettől még költség volt vele, hiszen eleve egy fizetett hirdetésnek köszönhetően jelentkezett.

Amikor feltornásztuk a jelentkezők létszámát, akkor már el mertem kérni 2400 Ft-ot a korábban megálmodott 15 ezer helyett. Ekkorra már annyi ügyfél volt, hogy egy személy kevésnek bizonyult az ügyintézéshez, keresnem kellett egy titkárnőt, aztán még egyet. Ám hiába kértünk el idővel 4800 Ft-ot a tagságért, ezeket a bevételeket elvitték a költségeink.

Ezen a ponton már nagyon győzködtek a kollégák és barátok, hogy értékelik a kitartásomat, de be kellene látni, hogy talán elég volt a kísérletezgetésből.

Menet közben pedig berobbant az internet is a piacra…

Az évek során rá kellett jöjjünk, hogy az internet előretörésével folyamatosan alakulnak át a társkeresési és a hirdetési szokások is. Bevallom, mi későn érő típusok voltunk, így csak 2006-tól kezdtünk el weboldalban gondolkodni, és 2009-ben lett először olyan webfelületünk, ahol nem csak informálódni lehetett, hanem regisztrálni, interaktívan válogatni, sőt előfizetni is.

Az első hónapban – emlékeim szerint – 60-80 ezer Ft bevételünk volt. Jelenleg 140 milliós éves árbevételünk van az online platformon.

Milyen nehézségeket hozott ez az átalakulás a Cronos életében?

A 2009-es váltás nagy törés volt nekünk, mert az akkori irodavezetők veszélyeztetve érezték a munkájukat, hiszen az látszólag okafogyottá vált.

A valóság azonban az volt – bár akkor még mi sem voltunk ezzel tisztában –, hogy az online jelenlétnek köszönhetően egy olyan hatalmas társkereső adatbázisunk képződött, ami minden hónapban 8 ezer fővel frissül, és aminek felkínálhatunk egy hagyományos és hatékony irodai szolgáltatást is. Ez pedig megteremtette annak a feltételét, hogy az irodavezetők is stabilan dolgozhassanak.

Ebben az évben csináltunk egy adatbáziskezelő-rendszert, bár – töredelmesen bevallom–, jómagam nem értettem, hogy erre mi szükségünk lesz. Miért ne szolgálhatnánk ki katalógusokból, genothermes mappából az ügyfelek, ahogy korábban?

Ráadásul a fejlesztés egy hosszú, igen költséges és bonyodalmakkal teli folyamat volt, ehhez képest pedig csak egy nagyon vérszegény nyereség jött ki az első hónapban. Mi mégis borzasztóan örültünk neki, mert egy új bevételi forrásra tettünk szert.

Meséljen egy kicsit erről a rendszerről, ami a Cronos kialakított!

Egyedüliként vagyunk jelen a piacon olyan formában, hogy az online és az irodai hálózatnak a lehetőségét és átjárhatóságát egy platformon keresztül biztosítjuk az ügyfeleknek.

A társkeresést egy Maslow-pramishoz hasonlítanám.

 

A Maslow piramisról

A motivációkutatás talán egyik legismertebb modellje, amely szerint az emberi szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amely az alapvető fiziológia szükségletektől (éhség, szomjúság, légzés) azon komplex pszichológiai motivációkig (önmegvalósítási, spirituális szükségletek) terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégültek.

 

Ennek a társkeresési piramisnak a legalsó szintjén az egyedülállók és azok a párkapcsolatban élők vannak, akik már nem érzik jól magukat a kapcsolatukban, de még nem fáj nekik annyira a helyzetük, hogy változtassanak.

Az aktív lakosságnak ez valamivel több, mint 50 százalékát jelenti.

Akik szintet lépnek, azok elsőként egy online társkeresőbe regisztrálnak be. Ám nem akarnak pénzt áldozni a szolgáltatásokra, ezért leragadnak az ingyenes tagságnál, és a bejövő ingerekre és lehetőségekre hagyatkoznak. Az internetes társkeresés azonban sok csalódást és buktatót rejteget, ami miatt ismét szintet lépnek, és az online előfizetési státuszt választják. Itt már teljes szabadságot kapnak a párkeresésben, ám a megválaszolatlan levelek, valótlan adatok és a csalódást keltő személyes találkozások kedvüket szeghetik. Ilyenkor erősödhet fel bennük a gondolat, hogy hasznos lenne egy külső, mentori támogatás, amivel le tudnák rövidíteni a társkeresésre szánt időt vagy a felesleges randevúk számát.

Ekkor jön képbe az irodai szolgáltatás, mint a piramis csúcsa, ami egy opcionálisan választható, remek hatékonyságnövelő eszköz, de nem mindenkinek van rá szüksége.

Mi értelme van a klasszikus irodai társkeresésnek a 21. században?

Az online társkeresés hatalmas előnye, hogy rengeteg emberrel könnyen és egyszerűen kapcsolatba léphetünk. A hátránya azonban, hogy a legtöbb ügyfél magára, mint egy termékre tekint, amit – annak érdekében, hogy piacképesebb legyen – megpróbál szebb csomagolásba burkolni. Ez pedig nagy csalódást fog jelenteni az érdeklődő számára az ismerkedés folyamatában vagy a találkozás pillanatában.

Az irodai szolgáltatás pont ezekre a nehézségekre tud kézzelfogható és működő megoldásokat adni. Itt azonban hátrányként jelentkezik, hogy egy hagyományos társkereső irodának néhány százfős adatbázisnál megállnak a lehetőségei. Ebből pedig borzasztóan nehéz elégedettséggel kiszolgálni az új érdeklődőket.

A mi rendszerünkben az a különleges, hogy az online társkeresésből adódó személyre szabott segítség hiányát kompenzálni tudja az irodai szolgáltatás; míg az irodai szolgáltatásnál jelentkező hiányosságra az online társkeresésből tudjuk a megoldást nyújtani az irodai ügyfeleknek.

Egy társkereső szolgáltatás hatékonyságának a sikertörténetek a legjobb mutatói. Meséljen egy kicsit ezekről!

A társkeresés kapcsán fontos megérteni, hogy csak annak tudunk segíteni, aki megengedi. Azt azért elárulhatom, hogy időnként akadnak olyan jelentkezők is, akik azért jönnek hozzánk, hogy elmondhassák, hogy felkerestek bennünket.

 

A nehéz ügyfél esete

Egy színésznő ügyfelünk 38 évesen jutott arra az elhatározásra, hogy családot alapít, és hozzánk fordult segítségért. Ilyenkor 72-féle szűrési szempont alapján válogatjuk ki az ideális partnereket, ő pedig többek között egy budapesti, diplomás, alkotó férfit keresett. Amikor kiajánlottunk neki egy építészmérnököt, akkor közölte, hogy az illető nem megfelelő, lévén ő nem egy művész. Nagyon nehezen tudtunk előrébb vergődni ebben a társkeresési folyamatban, mert a hölgy szerint a kiajánlott felek vonakodtak a randizástól. Egy idő után felhívtuk a kiajánlott ügyfeleket, hogy ők miként élték meg ezt a történetet. Ekkor derült ki, hogy a hölgy az első találkozásokkor nem sok lehetőséget hagyott a megismerkedésre, csak a Cronos szolgáltatásait szidta és dühöngött, hogy nem akarnak neki megfelelő partnert ajánlani.

Időnként azért meg-megjelent az irodában, és egyszer az apukája is elkísérte. Nehéz szituáció volt, melynek során átbeszéltük és megmutattuk, hogy kiket ajánlottunk ki korábban, és kikkel randevúzott.

Ekkor az apukája odafordult felé, és azt mondta: „Kislányom, ha ezt így folytatod, nem lesz párod!”

 

Nagyon gyakran előfordul, hogyha jó a személyes kapcsolat, akkor az ügyfeleink visszajönnek köszönetet mondani. Ilyenkor rendszeresen kérünk tőlük fotókat, és egy néhány soros motivációs levelet a többi kliensünk számára. Az irodáinkban pedig van egy sikerfal is, ahová azok a párok kerülnek fel, akik nekünk köszönhetően találtak egymásra. Ez ad egy kis bátorítást azoknak a bizonytalan ügyfeleknek, akik bejönnek hozzánk.

Kisebb vidéki városokban, településeken egyébként még mindig megvan az a szokás, hogy egy tábla csokoládét, virágcsokrot, háztájit hoznak vagy esküvői meghívóval kedveskednek az irodavezetőknek.

 

Egy esküvő története

Egy családi-baráti kapcsolatból kerestek meg az aggódó szülők, hogy huszonéves fiuknak nem volt még tartós kapcsolata. Az ismeretségi szálon keresztüli segítség sokszor kényes terület, mert nem ugyanazt az energiát teszi bele az ügyfél, mintha idegenként menne bele a történetbe, ráadásul egy viszonylag csendes és visszahúzódó fiatalemberről volt szó. Bemutattam a kolléganőnek, elkezdték a folyamatot, ajánlottak is pár partnert, aztán eltűnt. Párszor hívtuk, de nagyon elzárkózott, mi pedig nem értettük, hogy mi történt pontosan. Egy-másfél év múlva meghívót kaptunk az esküvőjére, és ekkor árulták el a szülők, hogy a lagzi egy olyan kapcsolatból jött létre, ami tőlünk származott.