
2025 január 22.
Bár a társkereső alkalmazásokra és weboldalalakra elsősorban a könnyed párkeresés és kapcsolatteremtés, az izgalom és kaland reményében regisztrálunk be, valójában ezek a platformok fokozhatják a magány, a szorongás, a depresszió és a reménytelenség érzését a felhasználókban.
Meglepő, ugye?
Pedig kutatások tanúbizonysága szerint, azok, akik igénybe veszik az online társkeresők szolgáltatásait, háromszor nagyobb stressznek vannak kitéve, mint azok, akik nem használják ezeket.
De miért okozhat ennyiféle negatív érzelmet bennünk a virtuális párkeresés? Beszéljünk egy kicsit a randiappok és weboldalak árnyoldalairól is!
Senki nem kíváncsi rám
Az online randevúzás egyik legfájóbb pontja, amikor úgy érzed, hiába fektettél időt és óriási energiákat a profilod elkészítésébe, a kutya sem törődik veled. Az applikációban senki nem húz jobbra, alig-alig írnak rád, és az üzeneteid is sorozatban válasz nélkül maradnak. Természetes, hogy a sikertelenség egy idő után a kedvedet szegi; a szorongás és érzelmi stressz hatására pedig még inkább vágysz majd a külső megerősítésre és figyelemre; míg az elutasításokkal szemben sokkal sebezhetőbbé válsz.
Mi lehet az oka, hogy nem kellek senkinek? Vajon nem vagyok elég jó? Idős, kövér, előnytelen külsejű vagyok? Vegyek egy szuperlájkot vagy fizessek elő a prémium szolgáltatásra, hogy észrevegyenek? – sejtésem szerint nagyjából ezek a kérdések sorjáznak ilyenkor a fejedben.
Ezen a ponton azonban muszáj megjegyeznem, hogy a virtuális randiplaccokon hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy nem feltétlenül a külső és belső adottságaink döntik el, tudunk-e kapcsolatot létesíteni, és rátalálunk-e a nagy Ő-re, hanem az adott társkereső algoritmusa vagy ökoszisztémája. Ez pedig gyakran úgy játszik velünk, mint macska az egérrel, miközben mi kétségbeesetten igyekszünk kitűnni a felhasználóbázisból.
El kell magam adni bármi áron
Sokakra nehezedik elviselhetetlen teherként, hogy a virtuális párkeresés során igen korlátozottak a lehetőségei, hiszen itt a felhasználók csak egy rövid adatlap és pár fénykép alapján alkotnak képet egymásról. Akik a társkeresésbe belefáradtak, gyakorta panaszkodnak is arról, hogy az online romantikázás olyan, mint egy hatalmas húspiac, ahol – mint egy árut –, el kell magukat adni. Nem meglepő tehát, hogy a társkereső emberek többsége óriási hangsúlyt fektet a külső megjelenésre, és akár szélsőséges irányba is képes elmenni, csakhogy elérje a tökéletesnek hitt alakot.
Talán ez magyarázza azt a megdöbbentő tényt is, hogy az online társkeresés gyakran kéz a kézben jár a negatív testképzavarral, a felhasználok körében pedig igen magasra tehető azoknak a száma, akik egészségtelen fogyókúrás módszerekhez vagy illegális táplálékkiegészítőkhöz nyúlnak.
Tovább fokozza a szorongást, amikor már üzenetváltásra és kapcsolatteremtésre kerül a sor egy idegennel, és fogalmunk sincs, mit és hogy mondjunk hirtelenjében, hogy pozitív kép alakuljon ki rólunk. Ilyenkor fennáll a veszély, hogy túlagyaljuk a dolgokat, és egy torzított képet mutatunk potenciális partnereinknek.
Folyton visszautasít mindenki
A társkeresők másik fájó pontja, hogy egymás után akár többször is át kell élnünk az elutasítás érzését, ami gyakran súlyosabb érzelmi heget hagy pszichénken, mint egy fizikai sérülés a testünkön. Ez sajnos előbb-utóbb szorongáshoz, depresszióhoz is vezethet.
Tipikus társkeresős hiba, hogy hiába kapsz 10 megerősítő üzenetet, te mégis arra az egyre fogsz koncentrálni, amiben visszautasított valaki, és másra sem tudsz gondolni, csak hogy valami nem oké veled. Pedig mindössze annyi történt, hogy az online társkeresés az anonimitás védelmét nyújtva sokkal lazábbra engedi a kommunikációt és a kapcsolatok alakítását, és egy sor olyan kapcsolat-lezáró stratégiára ad lehetőséget a feleknek, amelyek lelki sérüléshez, méltatlan szituációkhoz vezetnek.
Ilyen például a ghosting, ami arra jelenségre utal, amikor a partner mindenféle magyarázat nélkül felszívódik, és hírét sem halljuk többet. Hasonlóan lehangoló az ún. fading jelensége, amikor az illető, aki korábban lelkesedést mutatott irántunk, vagy épp ő maga kezdeményezte a kapcsolatfelvételt, szép lassan kikopik az életünkből, és elérhetetlenné válik.
Ilyenkor joggal merülhet fel a kínzó kérdés, hogy vajon több vasat is tartott a tűzbe, és egy jobb „áruért” dobott minket? És valójában soha nem volt komoly az érdeklődés, csak játszadozott velünk? Ez persze piszok előnyös húzás a részéről, hiszen nem kell a másik érzelmeivel, csalódottságával foglalkoznia.
Azok a felhasználók azonban, akik átélték ezeket a kellemetlen élményeket, sérülhetnek, és a későbbiekben sokkal nehezebben tudnak majd romantikus kapcsolatokat kialakítani.
Mennyi információt osszak meg magamról?
A társkeresőkkel kapcsolatos stresszfaktorok között kell megemlítenem azt a dilemmát is, hogy mennyi infót osszunk meg magunkról. Sokan rettegnek attól, hogy esetleg kikerülnek olyan bizalmas információk vagy személyes adatok, amelyek kellemetlenül érinthetik őket.
Emellett persze az sem titok, hogy ezek a felületek a mentális egészségünket is jócskán rombolhatják. Gondoljunk csak a többi felhasználótól kapott kéretlen szexuális vagy sértő üzenetekre, fotókra és videókra, valamint a visszautasítást nehezen elviselő partnerekre, akik matricaként ragadnak ránk, vagy érzelmileg manipulálnak bennünket.
Az instant és sekélyes kapcsolatok veszélye
Végül gyakran hozzák fel a társkeresőkkel szembeni érvként azt is, hogy a túlságosan nagy választék instant, felszínes kapcsolatokba kergeti az embereket – ezek pedig szintén mentális és lelki sérülésekhez vezethetnek.
Sajnos ennek valóban fennáll a kockázat, hiszen egy-egy ilyen felületen elképesztően nagy, akár milliós nagyságrendű felhasználóbázis érhető el – vagyis folyamatosan adott a lehetőség, hogy újabb és jobb kapcsolatok után kutassunk a már meglévők mellett.
A gyorsaságra és azonnaliságra való igény pedig az online partnerkeresésre is rányomja a bélyegét: az üzeneteinkre rögvest választ várunk, és kiborulunk, ha a kiszemelt partner mégsem reagál záros határidőn belül. A türelmetlenségünk aztán szorongást és nárcisztikus személyiségzavart is szülhet, ami elültethet bennünk egy csomó tévképzetet (pl., hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető).
Persze semmiképp nem szeretném azt sugallni, hogy egy online társkeresőn ne alakulhatna ki mély és tartós kötelék. Ám minél nagyobb az adott társkereső oldal, annál könnyebben elbizonytalaníthat egy határozatlan felhasználót, aki egy idő után a folyamatos partnerkeresés és a rövidtávú, felszínes kapcsolatok ördögi körében találhatja magát, ahol a másik fél lazán ki- és lecserélhetővé válik.
Hadd magyarázzam el egy szemléletes példával!
Olyan ez, mintha választanod kellene 5 vagy 25 darab kiváló minőségű palackos bor közül. Könnyebben fogsz elköteleződni egyetlen bor mellett, ha kevesebb közül kell döntened. Ha azonban túlságosan nagy a választék, pillanatok alatt megrészegedhetsz, hiszen valamennyi borba szeretnél belekóstolni.
Útravalóul
Ne feledd! Rajtad is áll, hogy sáfárkodsz az online társkeresők nyújtotta hihetetlen lehetőségekkel; és kommunikációddal, viselkedéseddel te magad is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy ezek a felületek jó hangulatú, kellemes randihelyekké válhassanak valamennyi felhasználó számára!